Ez a téma, szinte sehol nem kapja meg azt a figyelmet amit megérdemelne, pedig a harmonikus, jó szülés alapfeltétele, hogy kialakuljon a szülő nőben a módosult tudatállapot. Erre a speciális lelki, testi állapotra a szülőnőnek, és a szülésnél jelenlévő laikusoknak is fel kell készülni, hogy megjelenése ne meglepetést, értetlenséget szüljön, hanem kialakulását, és elmélyülését a jelenlévők támogassák.

A szülési fájdalom egy rendkívül érdekes, és nagyon ismeretlen terület. Fájdalom ami jó mederbe terelve a szülő nő szolgálatába állítható. Meggyőződésem, hogy a szülési fájdalmat nem csillapítani kell, hanem kihasználni áldásos tevékenységét.

 

Az ember számtalan módon megtapasztalja az életében, hogy ami fáj az beteg, azzal valamit tenni kell, ott a fájdalmat csillapítani kell. Tény, hogy ez az általános, és az életben leggyakoribb tapasztalat, azonban ez nem minden esetben abszolút törvény. Gondoljunk a kibújó fogacskákra, amik nagyon kellemetlenek, fájdalmasak tudnak lenni, de mégsem betegség van mögöttük. Vagy a növekvő csontokra ami szintén egy örömteli kívánatos esemény, mégis kellemetlen, fájdalmas élmény gyermekkorban. A fájdalom nem egyenlő minden esetben betegséggel.

 

Ugyanez mondható el a rosszullét érzésére is. Van úgy, hogy valaki rosszul érzi magát, valami kellemetlen érzése van, mégse beteg. És fordítva is, beteg és még sincs rosszul. Tehát a rosszullét sem minden esetben egyenlő a betegséggel. A terhesség és a szülés pont egy ilyen állapot. A kismamának időnként fájdalmai lehetnek, időnként rosszul, kellemetlenül érezheti magát, mégsem beteg. Nagyon fontos minden kismama számára, hogy úgy gondoljon saját várandósságára, hogy az egy valóban MÁS állapot, de nem betegség! Minden kismamánk tudni kell, hogy a szülés járhat nagyon intenzív erős fájdalmakkal azonban a szülés folyamata mégsem betegség!

 

Azzal, hogy a szüléseket bevitték a kórházakba nagyot nyert az emberiség. Sokkal alacsonyabb szülés körüli halálozást lehetett elérni, aminek tény, hogy ez is az egyik elősegítője volt. Azonban nagyon nagy árat fizettek, és fizetnek napjainkban is az asszonyok. A szülés egy annyira intim, bizonyos értelemben titkos esemény, ami teljes diszkréciót, nyugalmat, meghittséget kíván. Vannak akik a szexuális együttlét intimitásához hasonlítják, és úgy gondolom, nagyon találó a hasonlat. Ahogyan a legtöbb ember képtelen lenne más előtt intim együttlétben lenni társával, ugyanígy a szülést is rendkívül sok, sokszor apró, vagy annak tűnő esemény meg tudja zavarni. A kórház ehhez még hozzáteszi azt a hangulatot ami sajnos még a szülészeteken is sokszor érezhető, hogy itt betegek vannak... Nem szeretném letenni a voksomat sem a kórházi szülés, sem az otthonszülés mellett, hanem a jó szülés a célom.

 

A jó szülés feltételei megteremthetők kórházi körülmények között is, és otthoni körülmények között is. Más-más igényeink vannak az élet minden területén, így a szülésben is. Ami egyikünket megnyugtat az a másikunkat meg elbizonytalanít. Éppen ezért nem könnyű általánosságban írni, hogy mi kell ahhoz, hogy a kismama megtalálja az ideális állapotot ami kedvező lehet a számára, de azért megkísérlem.

 

A legfontosabb, hogy a szülő nő érezze biztonságban magát. A biztonság, és bizalom megteremtésében egyikünknek az otthon melege, másikunknak a kórházi háttér a döntő. Minden házaspárnak egyénileg kell eldönteni, hogy számukra mi ad biztonságot

 

Általánosságban elmondható, hogy a nők csendes, zaj mentes, meleg, kellemes látványt nyújtó környezetbe, kevés fénnyel megvilágított helyen érzik magukat készen a szülésre. Megfigyelték, hogy extrém körülmények között ahol az adrenalin szint nagymértékben megemelkedik, például háború esetén a szülés folyamata leáll, esetenként bármilyen meglepő még vissza is fordulhat. A szülés lassulását, leállását kórházi körülmények között is észlelhetjük, ha a szülőnőt valami nagymértékben megijeszti, megzavarja.

 

A kellemes oldott légkört sok kórházban alternatív szobáknak nevezett körülmények között valósítják meg.

 

Az oldott hangulatban a szülőnő könnyebben ellazul, könnyebben tud befelé Önmagára és a születendő babára koncentrálni, ebben a laza természetes állapotban, a szülőnő a fájások hatására fokozatosan egy mámoros, ködös, a világtól kissé elszakadt állapotba kerül ahol a tér, és az idő elvész. A szülőnő ilyenkor sokkal érzékenyebb a szagokra, hangokra, igényei hirtelen változók lehetnek, hangulata hullámzó lehet. Ebben az állapotban a szervezet lényegesen több endogén ópiátot tud termelni ennek hatására a fájdalomérzet csökken, a módosult tudatállapot pedig fokozódik. Ez az állapot a vajúdás alatt a már rendszeres, erősebb fájások jelentkezésénél kezdődik, elmélyül, majd a kitolási szak végén a baba megszületésével hirtelen, mintegy álomból ébredve megszűnik, ilyenkor az anya egy másik, nagyon éber az újszülött minden rezdülésére érzékeny állapotba lendül át.

 

A módosult tudatállapotban a szülőnő sokkal könnyebben tud szülni, a fájdalmat nem elviselhetetlen, kínzó gyötrelemként éli meg, hanem segítőként, amely a babáját a világra hozza.

 

A módosult tudatállapotra jellemző, hogy a szülőnő ösztönösen viselkedik, befelé fordul a külvilág távolba vész, légzése jellegzetessé válik, hangokat ad ki, amik nem feltétlen kiáltások, sikítások, hanem általában mélyről feltörő torokhangok. Ezek a kezdeti jelek a szülés folyamán észlelhetők, ilyenkor kell támogatni a kismamát. Legtöbbször ilyenkor a csend, kevés mozgás, esetlegesen masszázs, egy támaszt nyújtó kéz többet ér minden biztató szónál. A szülőnő ilyenkor képes ellazulni az összehúzódások ellenére, és képes átengedni testét, lelkét a szülés/születés elementáris erejének. Ez az ön átadás azt eredményezi, hogy a szülés ilyenkor egy jó ütemben zajlik, beavatkozásra éppen ezért legtöbbször nincs is szükség. Az anya az események az idő múlása, a fájdalom iránt sokkal toleránsabb ebben az állapotban.

 

A módosult tudatállapot hangsúlyozása talán túlzónak tűnhet különösen azoknak akik, már szültek és nem élték át ezt az állapotot, de mindazok akiknek mind a kétféle szülésélményük volt már, tisztán érzékelik a különbséget.

 

A módosult tudatállapota a szülésre is kedvezően hat, de az utána lévő időszakot is nagyon pozitívan befolyásolja. Az anyának, és meglepő módon az apának is általában könnyebben alakul ki harmonikus kapcsolata a gyermekével, elfogadóbb, odaadóbb lesz, valamint a gyermekágyi depresszió kialakulásának valószínűsége is csökken.

 

Úgy gondolom a számtalan előny érthetővé teszi, hogy miért tartom ezt olyan fontosnak, hiszen ez a "csodaszer" mindenki számára elérhető, mindenki ki tudja használni a szervezete által nyújtott leghatásosabb "fájdalomcsillapítót", ha tisztázza önmaga előtt, és megtalálja a várandóssága alatt, hogy számára mik azok az ideális körülmények, kik azok az ideális személyek akik ennek elérésében segítik.