A császármetszésről szóló részt egy kis történelemmel kezdeném, azért tartom ezt nagyon fontosnak, mert roppant szélsőséges, és nagyon heves indulatokat tud kiváltani ez a műtét. Van aki szeretné alternatívának választani, van aki mindenáron el akarja kerülni. Éppen ezért tudni kell, hogy ez a vakbél gyulladásának műtéti megoldásához hasonló műtéti eljárás, ahol a műtét elkerülése a heves fájdalmak, görcsök, a gyulladás biztos jelei esetén fel sem merül senkiben, mint ahogy az sem fordul elő, hogy valaki elmegy a sebészetre, hogy biztonság okáért távolítsák el a vakbelét, nehogy begyulladjon. Nos valami ilyesmi helyet kell megtalálni a császármetszésnek, elsősorban a gondolatokban, az indulatokban, és természetesen nekünk orvosoknak a tettekben is, és akkor senki sem fogja úgy érezni, hogy miért nem operálták meg, vagy hogy miért is kellett megoperálni.
A császármetszés kifejlesztése, és viszonylag veszélytelenné tétele előtt előfordultak olyan szövődmények, amikre sajnos sem a bábák sem az orvosok, nem tudtak megoldást, így bizonyos esetek vagy a baba, vagy az anya és a baba életébe kerültek.
Később a császármetszést eleinte csak elhalt magzat kiemelésére használták, eleinte az anya életébe is került az operáció, és így a cél megvalósult, hogy külön temethették el őket. Később az anya életének megmentését célozta meg a műtét. 1500-ból van egy bizonytalan feljegyzés, hogy egy farmer végezte volna el az első császármetszést. 1610 április 21-én végezték el azt a minden szempontból dokumentált, sikeres, és hiteles műtétet ahol a gyermek, és az anya is életben maradt. A műtéttechnika az idők folyamán sokat változott, így egyre kisebb terhet rótt a szülő nőre, így nyugodtan mondhatjuk, hogy ma már egy viszonylag egyszerű, mindennapos, fantasztikus életmentő műtétté fejlődött, amelynek rendkívül sok édesanya, és kisgyermek köszönheti az életét napjainkban is.
Talán a műtét gyors, pontos, és rugalmas módja az ami miatt sok kismama nem is gondol bele abba, hogy itt valójában egy műtétről van szó, és akár a terhesség, akár a szülés során kéri, hogy gyermekét császármetszés útján segítség világra. Azonban vannak olyan hátulütői a műtétnek, amik miatt ez a fajta szülés nem javasolt alternatívaként, választandó útként senkinek, amennyiben nincs életveszélyes helyzet. Ezen hátrányok pedig, hogy az újszülött szülés körüli szövődményeinek a száma szignifikánsabb magasabb császármetszés esetén, az anyai szövődmények száma is meghaladja a hüvelyi szülés szövődményeinek számát. Ez a maga gyors, és ügyes módja mellett is mégiscsak egy műtét, annak minden kellemetlenségével együtt. Félelem, fájdalom, kiszolgáltatottság érzés, egyéb (más műtéteknél is jelenlévő) kockázatok, veszélyek kísérhetik a beavatkozást. Pszichés tényezőként sokaknak nagyon nehéz feldolgozni, hogy a babát a szülők (elsősorban az anya) készen kapták nem volt szülésélmény, sajnos ez az önvádaskodást, a depressziót növelheti. Szoptatás általában több nehézséggel jár, és a gyermekellátás kezdeti bizonytalanságai, fáradtságai mellé még egy műtét terhe is nehezedik az anyára. Végül nem utolsósorban tény, hogy ha valaki első gyermekét császármetszéssel hozza világra akkor a második gyermekének születésénél is nagyobb a valószínűsége ennek a szülési módnak.
Amennyiben életmentő műtéti beavatkozásról van szó, akkor érthető, hogy ezek a hátrányok háttérbe kerülnek, annak a hatalmas előnynek a fényében amit az egészséges baba, és egészséges mama jelent. Ha valakinél szülés közben kiderül, hogy császármetszést kell végrehajtani, akkor igyekezni kell abból a helyzetből kihozni a maximumot. Nem feltétlen kell, hogy a császármetszés önmagában elvegye a jó szülés örömét, de tény, hogy ebből a helyzetből nehezebb jót kihozni. A következő tanácsaim vannak erre az esetre.
- Nyugalom: Mindenképpen próbáljanak megnyugodni a szülő nő is, az apuka is. Amennyiben az a csapat van ott a szülésnél akikben már a terhesgondozás során is megbíztak, akkor próbálják elfogadni a döntésüket, ne ellenséget, hanem segítő társakat lássanak a szakszemélyzetben. A nyugalmat, a biztatást, szavakkal is fejezzék ki egymás felé is, és a baba felé is. A biztató szavak kimondása már önmagában is nyugtatólag hat.
- Kérdések: Teljesen jogosan merülnek fel kérdések a szülő párban ilyenkor. A miérteket, a hogyanokat nagyon jó tudni, az elfogadást, és a feldolgozást is nagyban segíti a tisztánlátás. Amennyiben van rá lehetőség akkor kérdezzenek már a szülés folyamata közben, hogy pontosan miért is kell a műtét, és miért kell pont most, miért nem előbb, miért nem lehet várni még egy kicsit. Amennyiben erre a műtét előtti percekben nincs lehetőség akkor minél előbb érdemes egy ilyen beszélgetést összehozni a szülésznővel, orvossal. A legjobb az lenne, ha együtt le lehetne ülni, de ha erre nincs lehetőség akkor külön, külön is érdemes a feltörő kérdéseket átbeszélni.
- Kötődés elősegítése: A kötődés kialakítása elősegíthető, ha a szülő nő ébren van a műtét alatt, a megszületett babához beszél - hiszen a kicsi ismeri anyja hangját, és ez számára is megnyugtatólag hat- és amilyen hamar csak lehet összebújik a kisbabával, amennyiben ez megoldható akkor meztelen felső testtel a baba meztelen testéhez. A kórházban és később otthon is minél többet legyenek nagyon szoros, folyamatos, testi kapcsolatban hordozókendő, vagy más babahordozó eszköz segítségével. Ilyenkor az együtt alvás szinte kötelező :-)!
- Szoptatás : A műtét után minél hamarab, majd minél gyakoribb rendszeres szoptatás a baba igénye szerint. Így a szoptatás beindulása zökkenőmentesebb lehet, és a kötődés kialakulását a szoptatás is segíti.
- Megértő környezet: Nagyon nehéz elképzelni még sokszor nőknek is, hogy a császármetszéssel mi a baj. Sokszor hallani, hogy nem az a lényeg, hogy megszületett, és hogy egészséges?? Bizonyos szempontból valóban az a lényeg, de bizonyos szempontból viszont ez nagyon nagyon "kevés" tud lenni. A nő lényéhez hozzátartozik a szülés képessége. Nehéz elfogadni, nehéz feldolgozni, ha ebben valami nem teljesen úgy alakult ahogyan azt egy nő mindig is szerette volna. Éppen ezért - amikor gyermekágyas időszak amúgy is nehéz- különösen fontos a támogató megértő családi háttér. Az apa, a nagyszülők, a barátnők mind mind védeni, gyógyítani tudják az új anyukát. Azonban az apa feladatát látom itt a legfontosabbnak. Ő legyen az aki az érzékeny, kissé megsebzett lelkű feleségét burokba zárja, a teljes gyógyulásig. Nem szabad ilyenkor akárkit közel engedni az újdonsült baba-mama pároshoz. Nagyon jó érzékkel ki kell szűrni a látogatókat a "jót" akarókat. Egy kisebb sértődés, egy elutasított látogatás miatt -akár a közeli rokonsággal is- jobban megéri, mintha a gyógyuló sebeket feltépi, és befertőzi -legtöbbször akaratlanul- egy látogató.
- Feldolgozást segítő klub, vagy pszichológus: Bizonyos esetekben, szükséges lehet külső segítség a császármetszés élményének feldolgozásához. Ehhez ma már klubok, és pszichológusok is segítséget tudnak nyújtani, illetve ezen a weblapon a fórumok között is beszélgethetünk erről a témáról.
A fent felsorolt dolgok talán ijesztően hathatnak, azonban nagyszerű hír mindezek mellett az, hogy ha valaki szeretett volna szülni, de a körülmények miatt nem úgy alakult a dolog, akkor legtöbbször olyan sokkal többet fektet a kapcsolatba, a kötődés kialakulásába, hogy sokszor messze sokkal szorosabb kapocs alakul ki kisbabájával, mint egy átlagos hüvelyi úton szült anya esetében.
A császármetszés témakörében végezetül szeretnék még pár szót említeni a császármetszés utáni hüvelyi szülésről. Régebben ennek lehetősége fel sem merült sem a szülőnőben, sem az orvosokban, azonban sok körülmény lehetővé tette, hogy nagyon sok anya aki első gyermekét császármetszéssel szülte, bizonyos feltételek mellett második babáját már természetes úton hozza világra. Amennyiben a második terhesség során nincs olyan állapot, szövődmény, elváltozás, esetleg betegség, ami vagy azért mert az első szülés császármetszés volt, vagy újonnan felmerült körülményként eleve császármetszés végzését indokolja, akkor a következő feltételek együttállása nagy valószínűséggel sikeres hüvelyi szüléshez vezet, császármetszés után is.
- Választani kell egy olyan orvost akinek van ebben tapasztalata, és úgymond szereti az ebben rejlő sokszor nem kis kihívást.
- Kell egy olyan kórház ahol ezt alapvetően támogatják, és sok sikerük is van a témában.
- Jó szüléstámogatás, a megfelelő személyekkel a megfelelő módon, amennyiben a férj nem partner ebben (nem hisz a sikerében) akkor sajnos nagyon kicsi az esélye a sikernek
- Bátran, jót várva készülni a szülésre. Bízva abban, hogy a női szervezet tökéletesen tudja a dolgát. Abban bízni, hogy minden rendben lesz, a félelmekkel szembenézni, feldolgozni, meg és kibeszélni. Feltöltődni bátorsággal, bizalommal, jó kedvvel.
- Megfelelő szüléstempó,
- Lehetőleg a két szülés között kettő év, de minimum másfél év eltelt idő
A császármetszés utáni hüvelyi szülés sikere a fejben dől el, legfontosabbnak azt tudnám kiemelni, hogy a szülőszobán bizakodónak kell lenni, bátran szembenézni ezzel a sokszor nem kis feladattal!