Alföld -számomra ma is legkedvesebb- városában, Kecskeméten születtem, és nevelkedtem.
Nagyon szerettem az állatokat, a természetet, és egyre jobban kezdett érdekelni az emberi test működése, az orvostudomány. Így Pécsett jártam egyetemre. Pécs mellett éltem akkoriban egy gyönyörű, vadregényes faluban Hosszúhetényben, ahol a természet felfedezése napi túrák során rutinná vált az életemben.
2000-ben végeztem a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Tanulmányaim alatt körvonalazódott bennem, hogy a szülészet-nőgyógyászat az a szakterület, amit nekem találtak ki. Gyakorlataim során sokszor személyesen is megtapasztaltam, hogy a hölgyek a női orvosokhoz ezen a területen különös nyíltsággal, őszinteséggel fordulnak, ami a jó orvos-páciens kapcsolat alapfeltétele.
Szakvizsgám megszerzéséhez szükséges gyakorlataimat a budapesti Szent Imre Kórházban végeztem, ahol nagyon szerettem dolgozni, hiszen a szülészet területén egy olyan újító, és nagyon friss utat követ az osztály, ami egy üde színfolt a hazai szülészetek palettáján.
2003-ban megházasodtam, férjem igazi társam, és segítőm életem minden területén. Első gyermekünk 2005-ben született abban a kórházban ahol én is dolgoztam. Várandósságom alatt a terhességi cukorbetegség nehézségeit próbálhattam ki belülről is... nem volt könnyű. Itt éreztem előszőr, hogy mennyivel könnyebb a másik „szerepemből” mondani a 150 gr. napi szénhidrát fogyasztást, és hogy a valóságban mit is jelent mindez. A szülés fantasztikus élmény volt. Rendkívül intenzív, nagyon meghatározó. Túlzás nélkül mondhatom, átformálta a személyiségemet sok területen. Szülésemig volt egy elképzelésem, ami alapján a szüléseket kísértem, ami alapján támogattam a vajúdó asszonyokat. Nagyon örömteli megtapasztalás volt számomra, hogy az elképzeléseim nagy mértékben fedik a valóságot.
A szülés csodája után megtapasztaltam a szoptatás buktatóit, az igazi kitartás hullámvölgyeit, a győzelmet és a sikert. Nehezen indult a szoptatás, mert sajnos nagyon naivan kezeltem a kérdést, a mindenkinek megy, nekem is menni fog hozzáállással. Ezt nem ajánlom senkinek, fel kell rá készülni. Ez egy olyan folyamat amit tanulni kell babának is, mamának is. Érdekes megtapasztalás volt, hogy a szülésről, a várandóságról mennyi anyag volt már akkor is elérhető, míg a szoptatás után akkoriában még erősen nyomozni, érdeklődni kellett, a kezdeti gyermekellátási nehézségekről nem is beszélve... Mindezekről az egyetemen nem tanítottak semmit. 3 hónap küzdelem után eljutottam oda, hogy szoptatás fantasztikus élménnyé, örömteli eseménnyé vált életemben, és első kisfiamat 13 hónapos koráig szoptattam.
2008-ban megszületett második gyermekünk, minden szempontból békés kismamaság után. Egy igazán gyors és nagyon dinamikus szüléssel érkezett a kis ajándék. Nagyon boldogok voltunk, hogy már ketten vannak a gyerekek. A szoptatás ismét hatalmas harc volt, de győzelemmel végződött.
A két szoptatási nehézség vezetett el oda, hogy kicsit jobban beleássak a témába, és szaktudást szerezzek, amivel a hozzám forduló kismamákat segíteni tudom. Ennek kapcsán 2011-ben sikeres IBCLC vizsgát tettem, szoptatási szaktanácsadó lettem.
2011 év őszén hatalmas ajándékként megérkezett hozzánk harmadik fiunk, akit nagyon gyorsan követett a negyedik. :-)
Két legkisebb fiunk között 14 hónap korkülönbség van, ennek minden kedvességével, és nehézségével együtt. Fantasztikus nap mint nap látni ahogy összenőnek, ahogy igazi "jó haverok" lesznek, de nem könnyű, amikor egyszerre sírnak, és egyszerre van jogos igényük rám. Most, amikor ezeket a sorokat írom, (2014 év elején) elmondhatom, hogy egy nehéz, de nagyszerű évet tudok magam mögött. Sok tapasztalattal, és tudással lettem gazdagabb. Ismét megtapasztaltam azt, hogy a gyermekek várását, gondozását, nevelését éppúgy nem lehet rutinból végezni, mint a kismamák gondozását, a szülések kísérését. Ahogy minden várandósság és szülés más-más élmény a kismamának és a jelen lévő segítőknek egyaránt, úgy a saját, mindennapos gyermekekkel eltőltött idő is nagyon gazdag és változatos élmény tud lenni. 4 gyermekes anyaként állíthatom, hogy minden baba másként működik, nincs tuti recept... Talán csak annyi, hogy nagyon kell őket szeretni, és merni kell őket nagyon szeretni.
2012 ben elvégeztem a IBCLC nemzetközi szoptatási szaktanácsaód képzést.
2014 őszétől ismét visszatértem szeretett szakmám gyakorlásához. A Róbert Károly magánkórházban kezdtem újra szüléseket kísért, valamint, hogy minél jobban értsem, és segítsem a várandósság és szülés közben az anyává válás lelki folyamatait is, ismét tanulásba kezdtem.
2016-ban végeztem el az ELTE Perinatalis Szaktanácsadó másoddiplomai képzését. Életem sok változásai között egy dolog nem változott: az elszántságom arra, hogy segítsek a hozzám forduló kismamáknak, hogy a szülésükre évek múlva is úgy gondolhassanak vissza, hogy JÓ volt.
