Alföld - számomra ma is legkedvesebb - városában, Kecskeméten születtem, és nevelkedtem.

Nagyon szerettem az állatokat, a természetet, és egyre jobban kezdett érdekelni az emberi test működése, az orvostudomány. Így Pécsett jártam egyetemre. Pécs mellett éltem akkoriban egy gyönyörű, vadregényes faluban Hosszúhetényben, ahol a természet felfedezése napi túrák során rutinná vált az életemben.

2000-ben végeztem a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Tanulmányaim alatt körvonalazódott bennem, hogy a szülészet-nőgyógyászat az a szakterület, amit nekem találtak ki. Gyakorlataim során sokszor személyesen is megtapasztaltam, hogy a hölgyek a női orvosokhoz ezen a területen különös nyíltsággal, őszinteséggel fordulnak, ami a jó orvos-páciens viszony alapfeltétele.

Szakvizsgám megszerzéséhez szükséges gyakorlataimat a budapesti Szent Imre Kórházban végeztem, ahol nagyon szerettem dolgozni, hiszen a szülészet területén egy olyan újító, és nagyon friss utat követ az osztály, ami egy üde színfolt a hazai szülészetek palettáján.

2003-ban megházasodtam, férjem igazi társam és segítőm életem minden területén. Első gyermekünk 2005-ben született abban a kórházban ahol én is dolgoztam. Várandósságom alatt a terhességi cukorbetegség nehézségeit próbálhattam ki belülről is.... nem volt könnyű. Itt éreztem előszőr, hogy mennyivel könnyebb a másik „szerepemből” mondani a 150 gr. napi szénhidrát fogyasztást, és hogy a valóságban mit is jelent mindez. A szülés fantasztikus élmény volt, rendkívül intenzív, nagyon meghatározó. Túlzás nélkül mondhatom átformálta a személyiségemet, sok területen. Szülésemig volt egy elképzelésem ami alapján a szüléseket kísértem, ami alapján támogattam a vajúdó asszonyokat, nagyon örömteli megtapasztalás volt számomra, hogy az elképzeléseim nagy mértékben fedik a valóságot.

Szülés csodája után megtapasztaltam a szoptatás buktatóit az igazi kitartás hullámvölgyeit, a győzelmet, és a sikert. Nehezen indult a szoptatás, mert sajnos nagyon naivan kezeltem a kérdést, a mindenkinek megy nekem is menni fog hozzáállással. Ezt nem ajánlom senkinek, fel kell rá készülni. Érdekes megtapasztalás volt, hogy a szülésről a várandóságról mennyi anyag volt már akkor is elérhető, és mennyi vonalon lehetett beleütközni az információkba, míg a szoptatás után akkoriában még erősen nyomozni érdeklődni kellett, a kezdeti gyermekellátási nehézségekről nem is beszélve....és mindezekről az egyetemen nem tanítottak semmit. 3 hónap küzdelem után eljutottam oda, hogy szoptatás fantasztikus élménnyé, örömteli eseménnyé vált életemben, és első kisfiamat 13 hónapos koráig szoptattam.

2008-ban megszületett második gyermekünk, minden szempontból békés kismamaság után, egy igazán gyors és nagyon dinamikus szüléssel érkezett a kis ajándék. Nagyon boldogok voltunk hogy már ketten vannak a gyerekek. A szoptatás ismét hatalmas harc volt, de győzelemmel végződött.

Közben volt az életemben egy szülész-nőgyógyász szakvizsga, egy költözés, és még több apró cseprő változás, de egy dolog nem változott, az elszántságom arra, hogy segítsek a hozzám forduló kismamáknak, hogy a szülésükre évek múlva is úgy gondolhassanak vissza, hogy JÓ volt.