Teljesítményorientált világban élünk ahol mindent mérünk, tesztelünk, rangsorolunk. Nem könnyű manapság kismamának és anyának lenni egy ilyen világban.

Régen természetes volt, hogy ha valaki babát vár, terhes attól egy szeretetteljesen megkülönböztetett szerepbe került, de többé kevésbé élete szinte semmit nem változott. A terhesség alatt is dolgozott ugyanúgy, ha kellett fizikai munkát is. Étkezése, ruházkodása nem, vagy csak minimálisan változott. Orvos alig-alig látta és a „kiskönyv” 4 oldalas volt csupán. Nem mértek, nem kontrolláltak, nem ellenőriztek, ennyi paramétert mint manapság. Éltek, fogantak, születtek, meghaltak. Időnként nem ebben a sorrendben, de az is belefért.

Mai világunkban azonban mindent mérünk, és összehasonlítunk. Labor értékeket normál értékekkel, magzati növekedéseket különféle görbékkel, és képességeket valami megfoghatatlan skála alapján.

Nehéz ma kismamának és anyának lenni. Sok olyan kérdéssel szembesül egy várandós a terhesség alatt, ami régen elképzelhetetlen lett volna. Nem kellett döntenie életről, halálról, nem kellett szembesülnie olyan eredményekkel, amik alapján gyermekét már méhen belül rangsorolták, esetleg nem kívánatosnak minősítették. Örülhetett, várhatott, remélhetett jó pár hónapon keresztül.

Mai világunkban azonban az első vizsgálaton ultrahang készül, és rögtön vérvételre küldjük a kismamákat. Sok szempontból tekinthetjük ezt előnyösnek, hiszen ha baj van kiszűrhető. Ez a része rendben is lenne, de nem szabad elfelejteni, hogy ezzel a folyamatos vizsgálódással a kismamát legtöbbször megijesztjük, és elbizonytalanítjuk. Fontos tudni, és hangsúlyozni, hogy bár a várandósság más állapot, de az esetek rendkívül kis százalékától eltekintve nem betegség.

A mérések, a szűrések, és a számok tengere nem veheti el, nem léphet az öröm, a remény, és a várakozás helyére. Ezt a csodára való ráhangolódást és készülődést nagyon óvatosan egy vékony mezsgyén egyensúlyozva kell, és szabad csupán tesztelnünk. Az információ megosztásánál is figyelemmel kell lenni arra a más állapotra, ami a várandós anyát jellemzi.

A sok vizsgálat és látszólag objektív eredmény egyik legnagyobb hátránya, hogy a kismama kezéből kiveszi a kompetencia érzését, azt az érzést, hogy ő tudja, hogy minden rendben van, és ugyanígy tudja azt is, ha pedig nincs. A várandósgondozás során éppen ezért is nagyon fontos, hogy a számok mellett a kismamát partnerként kezeljük, a döntések meghozatalába végső szereplőként a pár legyen, és ne a szakmai csapat.

Várandósként és anyaként pedig arra buzdítok mindenkit, hogy forduljon kicsit befelé, megérzései, és ösztönei felé. Az anyai szív, és érzések nagyon sokszor megbízhatóbbak a leleteknél, és a meghozott döntések hosszú távú elhordozója szintén az anya és az apa. Merni kell kompetensnek lenni. Érdemes a teljesítménykényszer mókuskerekéből is kiszállni, hiszen nem kell mindenkinek minden paraméterben tökéletesnek lenni ahhoz, hogy örömteli boldog életet éljen. 

További érdekes cikkek!!

Emailben kaphatsz még hasoló tartalmakat, csak add meg az email címed lent!!

Ha érdekel a téma iratkozz fel hírlevélre! Értékes cikkeket videókat is osztok meg, amiknek egy része csak hírlevélben ovlasható!

Nyomd meg a Facebook vagy Google gombokataz adataid autaomatikus kitöltéséhez!

   

 

 

 

 

x

Szülni jó! - Joomla Site Templates