A matematika világa, és a statisztika számos haszonnal jár az ember életében. Mindennapjainkban úgy használunk komoly, és kevésbé komoly összefüggéseket, hogy észre sem vesszük, nem tulajdonítunk neki jelentőséget.

Azonban vannak olyan területek az emberi életben ahol a statisztika alkalmazása mellékvágányra és téves következtetések levonására vezet.

 

Így van ez akkor, amikor egy olyan sok tényezős, és olyan egyedi dolgot akarunk egy statisztikai átlaghoz hasonlítani mint az emberi szervezet működése, fejlődése, növekedése.

Nem vagyunk egyformák, gyakorlatilag semmiben sem, és ezt ha a felnőttek világát nézzük mindenki tudja,elismeri, elfogadja, és senki sem akarja megváltoztatni.

Egy pillanatra játszunk el a gondolattal milyen fura lenne a világ, ha egyformák lennénk, és furcsasága mellett működésképtelen is.

Minden ember egyszerre kellene fel reggel az ágyból, egyforma módon köszöntené házastársát, majd az egyforma reggeli után egyszerre indulna munkába. Így hatalmas dugó lenne egyszerre, majd egyszerre beérkezve a munkahelyre egyszerre kezdenének dolgozni, és mindenki egyszerre menne el dolgát végezni a wc-re, ezt követően egyszerre mennének megenni az egyforma ebédet. Jó jó befejezem, de lehetne még fokozni. Mindenki ugyanannyit ugyanakkor, ugyanannyi ideig enne, és természetesen a súlyuk és alakjuk is egyforma lenne, ugyanannyi alvásra lenne szüksége mindenkinek, éjjel senki nem tudna dolgozni senki nem lenne ébren. Mindenki érzi, hogy ez teljesen nonszensz, hiszen nem vagyunk egyformák, és milyen jó is ez így!!!

De amikor megszületünk valamiért mégis nagyon sok ember úgy érzi, hogy mint csecsemők egyformák vagyunk. Fakad ez abból – valószínűsítem- , hogy felületesen szemlélve valóban egyforma és nagyon kevés féle dolgokat csinálnak a babák. Hiszen egy csecsemő eszik, alszik, ürít, sír. Néha nagyon monoton módon. Mégis mindenki aki már hosszabb ideig megfigyelt, és gondozott csecsemőket, vagy abban a szerencsés helyzetben van, hogy saját (genetikai állomány szempontjából a leginkább egymáshoz hasonló) több gyermekét vehette körül szerető figyelmével, észreveszi, hogy minden csecsemő egy egyéniség egy külön álló személy. Ez persze nem is meglepő, hiszen a csecsemők csak akkor tudnak felnőttként eltérően viselkedni, ha már kicsiként is különböznek egymástól. De sajnos mégis a tudomány köntösébe bújtatva próbáljuk őket beleerőltetni egy skatulyába amiből a legtöbb baba kilóg. Átlagokról, grammokról, fejlődési ütemről, elfogyasztott táplálék mennyiségről, szoptatási idő hosszról, stb. stb. beszélünk, holott ők különböznek.

Senki nem lepődik meg, ha egy felnőtt ember az ebédjét elfogyasztja 10 perc alatt míg a felesége mondjuk ugyanazt 30-40 perc alatt eszi meg, mégis a babák esetében a 20 perc feletti szopizásnál már problémára gondolunk. Senki nem lepődik meg, ha egy felnőtt nem alszik csak 4-5 órát éjjel, mégis egy babának át KELL aludni az éjszakát egy bizonyos életkor felett. Senki nem lepődik meg, ha egy felnőtt egy rossz álom, vagy egy rosszabb nap terhe után egy kicsit több szeretetre, dédelgetésre vágyik házastársától, mégis egy csecsemőt a közmegítélés szerinti mennyiségnél többet dédelgetnek akkor az már elkényeztet lesz. És persze sorolhatnám.

Minden baba IS különböző és ez így van rendjén, ez így jó, de ezt mindenkinek aki a babákkal kapcsolatba kerül tudomásul kell venni, és (ugyanúgy mint felnőtt ember társaink esetében) tiszteletben is kell tartani. Itt hibázik a tudomány amikor egyéniségeket, különböző tulajdonságokkal bíró személyeket grafikonokkal, és grafikonokhoz próbál igazítani.

Egy kezdő, első gyermekét féltő, óvó szeretettel körülvevő anyát ezek a számok, adatok, grafikonok nagyon meg tudnak ijeszteni. Hiszen minden új számára, meg akar felelni az elvárásoknak, meg akar felelni a környezetnek, de legfőképpen önmagának. Hiszen a legtöbb kezdő mama elsősorban JÓ ANYA szeretne lenni, és erre minden képessége adott is. Hiszen ő mindenkinél jobban ismeri azt a kis egyéniséget akit a szíve alatt hordott, mindenkinél több időt van vele, és mindenkinél jobbat akar neki. Ezért minden anyának mernie kell hinni a megérzéseinek. Semmilyen szakmailag briliáns könyv nem ér fel az anyai szívvel aki tökéletesen megérzi ha baj van, ha több étel kell, ha betegség fenyeget, ha több szeretet kell. Persze a JÓ ANYASÁG is egy nagyon komoly tudomány. Nem megy egyik napról a másikra mégis nagyon jó iránytű az anyai szív. A grafikonok sajnos nagyon sokszor tévednek, hiszen ott is hibát jeleznek ahol minden rendben van. A babák nem gépek, nem időre esznek alszanak, ürítenek. Nincs szabály, és ez ettől olyan nagyon csodálatos, és tény, hogy ettől sokszor olyan nehéz is.

Mégis úgy gondolom semmi gond nincs azzal, ha egy anyuka hosszabb ideig, gyakrabban, vagy ritkábban szoptatja gyermekét, mint a nagykönyvben megírt adat, semmi gond nincs, ha együtt alszanak, és ez jó a családnak. Ha időnként akár szoptatástól szoptatásig szoptat mert egy nyűgösebb napon a baba ugyan nem eszik folyamatosan, de a testi kontaktusra igénye van. Egy percig gondolkodjunk el azon, hogy milyen nagy üzlet a cumik forgalmazása, valószínű nem véletlen. A babák nem csak esznek amikor szopiznak. Ezért lehet az, hogy az „üres” anyamellen is szívesen cumiznak, ha a mama ebben partner. És persze itt jön be a képbe a másik fél a mama is, hiszen a mamák is különbözőek, és ez így van szintén nagyon jól! Van aki partner az igény szerinti szoptatásban, és van aki nem, van aki a babával szeret aludni, van aki nem így ítéli helyesnek, de ne akarjunk erre tudományt építeni. Hagyjuk meg a személyes szabadságot ugyanúgy ahogy abban se szólunk bele ki mikor, mennyit, hogyan egyen, igyon, aludjon stb. felnőttként.

 

 

 

További érdekes cikkek!!

Emailben kaphatsz még hasoló tartalmakat, csak add meg az email címed lent!!

Ha érdekel a téma iratkozz fel hírlevélre! Értékes cikkeket videókat is osztok meg, amiknek egy része csak hírlevélben ovlasható!

Nyomd meg a Facebook vagy Google gombokataz adataid autaomatikus kitöltéséhez!

   

 

 

 

 

x

Szülni jó! - Joomla Site Templates